A nagy népszerűségnek örvendő és sikereket felvonultató debreceni női kézilabda egyik alappillére minden időszakban az utánpótlás volt, amely évtizedek óta folyamatosan ontja a tehetségeket. Számos felnőtt, illetve korosztályos válogatott, vagy az első osztályt megjárt kézilabdázó nevelkedett a cívisvárosban. A Debrecenben nevelkedtek sorozatban őket mutatjuk be.

A sorozat aktuális részében mutatjuk be Nyilas Tündét, aki Monostorpályiból indulva lett kétszeres EHF-kupa győztes.

Monostorpályiban cseperedett fel a klub történetének egyik leghűségesebb játékosa, aki már a középiskola elkezdése előtt Debrecenbe került, majd felnőttjátékosként tizenhat évig szolgálta a DVSC-t.

„Monostorpályiban jártam általános iskolába, ahol a sportot fontosnak tartották, de nem a kézilabda volt a fókuszban – mesélt a kezdetekről Nyilas Tünde. – Eleinte atletizáltam, majd a Debreceni Sportiskola szervezett egy kézilabdás kiválasztót, amelyen felfigyeltek rám, ettől kezdve heti két alkalommal busszal jártam be a Komáromi Éva néni által tartott edzésekre Debrecenbe. Rengeteget fejlődtem, emellett jó alapokat kaptam az atlétikától, az addig hiányos sportágspecifikus munkát pedig pótolták. Egyszer majdnem abbahagytam a kézilabdát. Nem éreztem jól magam az akkori edzőmnél és anyukámmal bementünk Éva nénihez, hogy elköszönjek. Éva néni azonban rábeszélt, hogy folytassam, így egy korosztállyal feljebb folytattam az edzéseket. Egy jó ideig persze nem jutottam játéklehetőséghez, de élveztem az edzéseket, sokat fejlődtem az idősebbek között, s végül ennek – azaz Éva néni rábeszélésnek – köszönhetem, hogy kézilabdázó lettem! Eleinte irányító-átlövő voltam, de már ifjúsági koromban játszottam beállót is, végül ezen a poszton maradtam.”

Nyilas Tünde egyre inkább meghatározó tagja lett a nemzetközi porondon is egyre komolyabb tényezőnek számító DVSC-nek. Bár első  sikere az 1990-es Magyar Kupa-győzelem volt, ám abban az évben sérüléssel bajlódott, így a döntőn sem léphetett pályára. Annál nagyobb részt vállalt a 1995-ös és 1996-os EHF Kupa-győzelmekből…

„Nagy megtiszteltetés volt felkerülni a felnőtt keretbe, de addig a lépcsőfokokat türelmesen megmásztam, mindig igyekeztem élni az adott lehetőséggel – mesélt az út elejéről a későbbi csapatkapitány. – Kezdetben főként védekezésben számítottak rám, majd később támadásban is fokozatosan léptem előre. Az első nagyobb sikerem az EHF Kupa-győzelem volt, de hosszú út vezetett odáig, hiszen rendszeresen európai kuparésztvevők voltunk, korábban kétszer is idegenben lőtt gólokkal vesztettünk a fináléban, ezt nehéz volt feldolgozni. De az élet nagy rendező, hiszen a korábban számunkra elátkozott szabály később a javunkra fordult, kétszer idegenben lőtt több góllal diadalmaskodtunk a döntőben. A két EHF siker mindenki számára maradandó élmény, a lefújás pillanatában már alig várták a szurkolók, hogy beszaladjanak a pályára!”

A kupagyőzelmek mellett számos olyan élményben volt része a Monostorpályiból származó, csupaszív kézilabdázónak, amelyeket valószínűleg nem élhetett volna át, ha nem profi sportoló.

„A sport nagyon sok mindenre megtanít: alkalmazkodni másokhoz, tartozni egy közösséghez, a pontosságra, ezek olyan értékek, amelyeket a mai napig kamatoztat az ember – sorolja az egykori csapatkapitány. – Nagyon sok olyan helyen jártam, ahová valószínűleg civilként nem juthattam volna el. A rengeteg élmény közül nagyon emlékezetes volt a spanyolországi mandarinültetvény, a portugál Madeira sziget, de még utánpótlás játékosként Teramo-ba utaztunk egy szabadtéri tornára, amely olyan volt, mint egy ifjúsági fesztivál.”

A DVSC-ben eltöltött több mint másfél évtized után Hajdúnánásra igazolt a beálló. A nánási évek sikerét jelzi, hogy a második szezonjában a másodosztály gólkirálya tudott lenni 22 mérkőzésen lőtt 172 góllal. Ez 7.81-es meccsenkénti gólátlag, úgy, hogy egy hétméterest sem lőtt.

„Hajdúnánáson játszottam három évet a DVSC után, itt beállósként gólkirálynő lettem az NB I/B-ben, de egyébként is nagyon szívesen emlékszem vissza erre az időszakra! Munka mellett kézilabdáztam, majd egy térdsérülés vetett véget a karrieremnek – mondta el Tünde, aki a civil munkájában is sikeres. – Megtaláltam, amit szerettem volna, egy olyan munkahelyet, amelyet szívesen és ugyanolyan intenzitással csinálok, mint a kézilabdát. Úgy érzem, sikeres volt az átállás, hiszen tizenhét éve dolgozom a sportszergyártással és kereskedelemmel foglalkozó Szertár Sportboltban, ahol üzletvezető vagyok. Nem szakadtam el teljesen a kézilabdától, hiszen a mi cégünk öltözteti a DVSC SCAHEFFLER csapatait, így rendszeres kapcsolatban vagyok szeretett klubommal”

Tünde igazi sportos családban él, hiszen férje, Bereczky Attila sportújságíró, míg fiuk, Bence egyetemi tanulmányai mellett futballozik, illetve már az edzősködésbe is belekóstolt. Az aktív kézilabdázás után tett egy kis kitérőt, a II. Boot Camp Magyar Bajnokságon is szerzett két aranyérmet.

„Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyi mindent lehet elérni a sporttal, ezért nem volt kérdés, hogy a fiam, Bence sportoljon, kiskora óta focizik. Ő egyébként is a pálya mellett nőtt fel, számolni is úgy tanult meg jóval az általános iskola kezdése előtt, hogy a gólokat követte – árulta el Tünde. – Férjem a DVSC Kézilabda Akadémián dolgozik, sportújságíró, így nálunk a hétvége arról szól, hogy ki milyen mérkőzést néz vagy milyen meccsre megy. Fontosnak tartom, hogy a sport után is aktív életet éljek, ezért mindig mozogtam valamit, konditerembe jártam, kipróbáltam a boot camp-et, de nagyon szeretek spinningelni, igaz a jelenlegi helyzetben leginkább otthon tudok erősíteni. Emellett nagyon hiányoznak a meccsek, hiszen visszavonulásom után is minden Loki-meccsen ott voltam a Hódosban. Remélem minél hamarabb úgy alakul a helyzet, hogy lehetnek nézők a lelátón, mert a sport úgy az igazi. Ezt az tudja talán a legjobban, aki Debrecenben kézilabdázott!”

Névjegy
Nyilas Tünde
Született: 1971. augusztus 21., Debrecen
Magasság: 177 cm
Posztja: beálló
Klubjai: DVSC (1989-2005), Hajdúnánás (2005-2008)
Edzői: Komáromi Éva, Papp György, Komáromi Ákos, Dusan Szlancso, Köstner Vilmos, Árva Csaba, Bíró Imre, Medgyessy Sándor, Váczi Sándor, Varga József, Balogh Zoltán, Laurencz László, Molnár András.
Első mérkőzés a DVSC-ben: 1990. január 5. Gödöllő–DVSC 23–22 (Magyar Kupa)
Utolsó mérkőzés a DVSC-ben: 2005. május 27. DVSC–Kőbányai Spartacus 30–29
Szereplés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 433/590
NB I-es mérkőzés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 325/457
Nemzetközi mérkőzés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 63/64
Kiemelkedő eredményei: 2x EHF Kupa-győztes (1995,1996), EHF Kupa 2. (1994), KEK 2. (1992), 2x Magyar Kupa-győztes (1990, 1991), 3x magyar bajnoki ezüstérmes (1994,1995,1996). 2x Magyar Kupa ezüstérmes (1996, 2001). Nb I/B-gólkirálynő (2007).