Négy hónapja az akadémián
Közzétéve: 2020.11.26.
Négy hónapja csatlakozott a DVSC Kézilabda Akadémiához a májusi kiválasztón felvételt nyert hét lány, akik közül négyet kérdeztünk az azóta elmúlt időszakról.
Május 28-án tartotta meg első kiválasztóját a DVSC Akadémia, amelyre 26 lány érkezett Kelet-Magyarország különböző pontjairól. A kandidálók egy edzésen vettek részt, a játékosokat az akadémia szakmai stáb tagjai értékelték. Végül hét fiatal kapott lehetőséget, hogy csatlakozhasson a DVSC Kézilabda Akadémiához. A hét lányból hárman – Kaska Kíra Sára, Kostyó Panni és Véniger Kata – az „Ez Debrecen!” novemberi adásában mesélték el élményeiket, így ezúttal négy lányt – Bényei Esztert, Potor Kingát, Szabó Annát és Vida Martinát – kérdeztünk a kiválasztóról, illetve az azóta eltelt időszakról.
Május 28-án rendezték meg az I. DVSC Kézilabda Akadémiai Kiválasztót, milyen emlékeid vannak az eseményről?
Bényei Eszter: – Személy szerint nekem nagyon jó élményeim vannak, élveztem a kiválasztót, bár az adott reggelen gyomorgörcsöm volt, az edzésen viszont feloldódtam.
Szabó Anna: – Én egyáltalán nem izgultam, kedves volt velem mindenki, főleg a páros kapcsolatos feladatokat élveztem. Az könnyebbség volt, hogy több lányt ismertem már a kézilabdapályáról.
Vida Martina: – Én nagyon izgultam, de élveztem az egészet, főleg az egymás elleni játékot, amely, úgy éreztem, hogy jól is megy.
Potor Kinga: – Nekem nagyon tetszett mindegyik gyakorlat, úgy fogtam fel mint egy edzést, amibe mindent bele kell adni. Nagyon örülök annak, hogy kiválasztottak.
Hogyan emlékszel vissza az elmúlt hónapokra, mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
Bényei Eszter: – Nagyon! Teljesen más szint, mint amit eddig megszoktam. Eleinte nehéz volt, de úgy érzem, hogy sikerült beilleszkednem, kezdek belerázódni.
Szabó Anna: – Szerintem nagyon sokat fejlődtem ennyi idő alatt is, de persze van még hova. Főleg lábmunkában, állóképességben kell még sokat javulnom, azt gondolom, hogy az átlövések egész jól mennek, de még azt is sokat kell gyakorolnom.
Vida Martina: – Kezdetben nagyon nehéz volt, de sokat fejlődtem ebben az időszakban. Főleg a lábmunkámon kell még sokat gyorsítani. Az előző csapatomban belső posztokon játszottam, itt viszont szélső vagyok legtöbbször, ez egy új poszt, tanulnom kell még a szélről való befejezéseket.
Potor Kinga: – Nagyon jól éreztem magam a lányokkal, hamar be tudtam illeszkedni. Az edzőtábor is jó volt, sok játéklehetőséget kaptam. Sokat fejlődtem mióta itt vagyok Debrecenben, felgyorsultam, sok új gyakorlatot mutatott Kalocsai Erika kapusedző, amivel fejlődtem, indítások, kicsúszások. Sajnos szeptemberben megsérültem, azóta Kisvárdán végzem a rehabilitációt.
Milyen új impulzusok értek Debrecenben?
Bényei Eszter: – Amíg otthon, Tiszalökön laktam, addig mindenhova gyalog jártam, így például a tömegközlekedés új volt számomra.
Szabó Anna: – Eddig is kollégista voltam Balmazújvárosban, a közelség miatt egy kicsit ismertem Debrecent, így olyan sok meglepetés nem ért. Sok új barátot szereztem az itt eltöltött rövid idő alatt is.
Vida Martina: – Én egy kisvárosban éltem eddig, így nekem is meg kellett szoknom a nagyvárosi létet, főleg a tömegközlekedést. Az itt eltelt időnek köszönhetően egyre inkább otthonosan érzem magam a városban, amit egyre jobban kedvelek is.
Potor Kinga: – A sérülésem előtt kollégiumban laktam, így az élet sok területén sokkal önállóbb lettem, barátokat is szereztem.
