Makó Zoé: „Maximalista vagyok”
Közzétéve: 2022.04.16.
Ózdi irányítóként kezdte a pályafutását, öt éve került Debrecenbe az azóta már balszélsőként szereplő Makó Zoé, aki az idei szezonban a DVSC felnőtt csapatában is bemutatkozott az NB I-ben.
Talán kicsit meglepő, de focival kezdte sportpályafutását, a DVSC Kézilabda Akadémia ifjúsági együttesének balszélsője. Zoé Ózdon született, ott ismerkedett meg először a labdarúgással, majd egy ismerős ajánlása után a kézilabdával.
„Először fociztam, utána – mivel télen teremproblémák voltak – a focit abbahagytam, anya egy ismerőse ajánlotta az ózdi kézilabdacsapatot, ahol szívesen láttak új embereket, így kezdtem el kézilabdázni – emlékezett vissza a kezdetekre Zoé. – Az első meccsemen annyira izgultam, hogy a pályán is elsírtam magam. Egy-két korosztállyal idősebbek között játszottam, így kezdetben csak össze-vissza szaladgáltam a pályán. Nagyon jó alapokat kaptam Ózdon, már hamar nagyon jól megtanultam cselezni, emellett a gyorsaságom is megvolt.”
Nem csoda, hogy a fiatal játékosra hamar felfigyeltek, ózdi pályafutása alatt többször játszott debreceni csapatok ellen, így 13 évesen Debrecenbe került.
„Egy bajnokságban játszottunk a DSC-SI-vel, többször játszottunk ellenük, ők hívtak Debrecenbe játszani – mesélt a váltásról a szélső. – Eleinte nehéz volt, kollégiumban laktam, távol az otthontól. Volt olyan, hogy két hónapig nem voltam otthon, azt nagyon nehezen viseltem, de sokat beszéltem telefonon a családommal. Mindig a céljaim vezéreltek, és tudtam, hogy emiatt is ki kell tartani még a nehéz időkben is! Nagyon sokat segített továbbá, hogy Panyi Annával – aki most is a csapattársam – hasonló helyzetben voltunk és meg tudtuk beszélni a dolgokat, nagyon jól megértettük egymást. A kezdeti időszak után már élveztem a debreceni létet.”
Zoé 2017-ben került a Debreceni Sportiskolába, egy évvel később pedig a DVSC-hez, a nagyon erős, 2004-es korosztály tagjaként. „Könnyebb volt, hogy együtt érkeztünk a DVSC-hez, ismertük egymást, tudtuk egymásról, hogy ki, mit csinál a pályán – mondta el Zoé. – Voltak persze nehézségek, de ezeken gyorsan átlendültünk. Minden edzőmtől tanultam valamit. Maximalistaként nem bírtam elviselni, ha hibázok, ebben segített Márián Blanka. Megtanultam tőle, hogyha ki is hagyok egy ziccert, ne csüggedjek, hanem koncentráljak a következő lehetőségre.”
A színes lövőrepertoárt magáénak tudható szélső az idei szezonban már kapott meghívót a korosztályos válogatottba, majd 2022. március 18-án be is mutatkozott az NB I-ben a DVSC színeiben: a Mosonmagyaróvár ellen idegenben megnyert rangadó hajrájában lépett pályára.
„Nagyon örültem mindkét lehetőségnek! – mondta nagy örömmel Zoé. – Nagy álmom volt, hogy az első osztályban bemutatkozzak, később szeretnék az NB I-ben meghatározó játékossá válni, és ha úgy alakul, akkor bemutatkozni a magyar válogatottban. Fizikailag érzem leginkább, hogy fejlődnöm kell a felnőttekhez képest. Lényeges a különbség a saját korosztályunk és a »nagyok« között. Ezt tapasztaljuk – főleg fizikailag – hétről-hétre a felnőtt NB II-ben is. Fizikálisan is sokkal erősebbek az ellenfelek, a kapusok sokkal tudatosabbak, próbálnak a mi fejünkkel gondolkozni. Meg kell még tapasztalnom, hogy bizonyos helyzetben hogyan döntsek. Ebben nagyon sokat segítenek főleg a felnőtt edzéseken a játékostársak, például a szintén szélsőként szereplő Petrus Mirtill.”
Zoé családja időközben Debrecenbe költözött, így immár saját otthonába térhet minden nap haza. Amellett, hogy kézilabdázik, szabadidejében más sportokat is követ.
„Nagyon örültem, hogy a család is Debrecenbe költözött, hiszen bármi problémám van, jó, hogy bármikor számíthatok rájuk – magyarázta családja közelségének előnyeit Zoé, aki kitért arra is, hogy mely két sportág áll még nagyon közel a szívéhez. – Régen a bátyámmal sokat néztünk NHL-mérkőzéseket és amikor Debrecenbe kerültem, kimentem a DEAC jégkorongozóinak egyik meccsére. Nagyon megtetszett a sportág, sok hazai mérkőzésen kint vagyok. Nagyon szeretem még a Forma 1-et is, Max Verstappennek szurkolok!”
Zoé elmondta még, hogy szeret énekelni, egyes források szerint elég jó hangja van. Az első NB I-es gólja még várat magára, de ha megszerzi alighanem dalra fakad majd örömében.
Mi pedig, ha lehetséges, ott leszünk, hogy megörökítsük!
