Debrecenbe kéne menni…
Közzétéve: 2022.01.06.
A Debrecenbe kéne menni rovatban akadémistáink útját mutatjuk be a kézilabdában tett első lépésektől egészen Debrecenbe kerülésükig. A sorozat második részében két, a nyáron Dabasról igazolt játékost kérdeztük.
A DVSC Kézilabda Akadémia célja, hogy Kelet-Magyarország, illetve a régió legmeghatározóbb kézilabda központja legyen, így utánpótlásegyütteseinkben nemcsak debreceni illetőségű játékosok pallérozódnak. A Debrecenbe kéne menni rovatban második részében két, Dabasról érkező játékost, a beálló Hermann Zillét – akinek mindkét testvére kézilabdázik – és a szigetszentmiklósi illetőségű szélsőt Ináncsi Fruzsinát kérdeztük, ők pedig a rájuk jellemző jókedvvel válaszoltak.
Mesélj kicsit a kezdetekről! Mikor kezdtél el kézilabdázni és mi volt a fő oka annak, hogy elkezdted ezt a sportágat?
Hermann Zille: Első osztályos koromban, hatévesen kezdtem a kézilabdát. Azért ezt a sportágat választottam, mert a két bátyám akkor már kézilabdázott, és szimpatikus is volt számomra. Az első két évem nem volt könnyű, idősebbekkel edzettem, de egyre jobban megszerettem és ma már nagyon örülök, hogy ezt a sportágat választottam. Mindkét bátyám példakép számomra, ők is sokat segítenek, ha mélyponton vagyok!
Ináncsi Fruzsina: Nagy volt a mozgásigényem ezért kezdtem el a kézilabdát Szigetszentmiklóson, a helyi sportegyesületnél, nyolc évesen. Négy évig voltam szülővárosom csapatában, majd három évet játszottam Dabason, jó csapat alakult ott ki, sokkal magasabb szint volt, mint az első csapatom.
Hogyan kerültél Debrecenbe, milyen élményekkel gazdagodtál a cívisvárosban?
H.Z: Ináncsi Fruzsiék – aki Dabason is csapattársam volt – tartották a kapcsolatot Márián Blankáékkal, akik engem is megkerestek. Eljöttem télen néhány napra, nagyon megtetszett, voltam ifi és serdülő edzésen is, ráadásul a példaképem, Tóvizi Petra is itt játszik. Szülőkkel megbeszéltük a dolgot és utána döntöttünk, de nem gondolkoztunk sokat a döntésen. Úgy gondolom, hogy itt profi körülmények vannak, az edzéseken sokat lehet fejlődni, de egyéb dolgokra is hangsúlyt fektetnek. A várost is szeretem, könnyen megszoktam, kivéve a lámpákat!
I.F: A DVSC-től Győrvári Viktor és Márián Blanka edzők kerestek meg, hogy szeretnék, ha itt kézilabdáznék, amely egy magasabb szint. Télen voltam néhány próbaedzésen, már az első edzés után nagyon megtetszett a közeg, a lányokkal is hamar egy húron pendültünk, így nem volt kérdés, hogy jöjjek-e Debrecenbe. Kollégista lettem, amely egy új impulzus számomra, de hamar összeszoktam a többiekkel, mindenki nagyon segítőkész. A várost is hamar megismertem, nagy részét már bejártuk a többiekkel, már ennyi idő alatt is sok élménnyel gazdagodtam.
