A Tyúkanyó hálás Kiscsirkéi
Közzétéve: 2020.05.15.
A búcsúzó Bulath Anita útravalóval szolgált a posztján játszó fiataloknak. Most a „Kicsik” elevenítik fel emlékeiket Buliról.
Vámos Petráról, Borgyos Pannáról és Poczetnyik Lucáról beszélt pénteken megjelent írásunkban Bulath Anita. Most a három fiatal mesél arról, hogy milyen volt együtt játszani Anitával.
Vámos Petra: „Megindító volt olvasni Anita szavait, nagyon jól esett, amit rólunk mondott. Gyerekkoromban sokszor néztük Bulit a válogatott meccseken, a húgomnak ő volt az egyik kedvenc játékosa. Nem is gondoltam, hogy valamikor együtt fogunk játszani. Az elején furcsa volt, hogy egy ilyen kézilabdázó a csapattársam, de ő az első pillanattól közvetlen, kedves és segítőkész volt. Nagyon sokat köszönhetek a tanácsainak, s amikor ő a kispadon volt, sokszor kinéztem rá, egy kis segítségért. A sérülésem idején is mellettem állt, megerősített lélekben, nem tudom eléggé megköszönni, amit értem tett!”
Borgyos Panna: „Nagyon sokat láttam Anitát játszani, hihetetlen volt elképzelni, hogy csapattársak leszünk! Rengeteget tanultam tőle, szinte minden edzés végén megbeszéltük, hogy mit csináltam jól, min kellene javítani, s Petrával és Lucával együtt meccs közben is számíthattunk a tanácsaira. Emellett Buli volt a csapat hangulatfelelőse, a legrosszabb pillanatokban is fel tudott minket vidítani, tudta mikor kell a segítség a lelkeknek! Meghívott minket a kisfia születésnapjára, s bizony már Boti is a csapathoz tartozott. Nagyon fognak hiányozni!”
Poczetnyik Luca: „Eleinte el sem hittem, hogy egy olyan kézilabdázóval dolgozhatok együtt nap, mint nap, akit néhány éve még a tévében csodáltam. Sokat gyakoroltam a védjegyének számító elhajlásból való lövést, s amikor az egyik első felnőtt edzőmeccsemen így lőttem gólt, azt mondta, hogy boldog, mert így hagy maga után valamilyen nyomot. De nem csak a játéka, a személyisége is nagy hatással volt rám, mindig mindenben számíthattam rá. Igazi tyúkanyó volt és én nagyon boldog vagyok, hogy az egyik kiscsirkéje lehettem!”
