Őrült mérkőzésen, hétgólos hátrányból fordítva győzött a DVSC Kézilabda Akadémia a Ferencváros ellen és bejutott az Ifjúsági Bajnokok Ligája vasárnapi döntőjébe.

Azt nem lehet mondani, hogy kedvező előjelekkel várta volna csapatunk a Ferencváros elleni elődöntőt. Sérülés miatt eleve hiányzott Koleszár Viktória, Szita Jázmin, Hadas Tilla, Tóth Gabriella és Gönczi Hanna, ráadásul bemelegítés közben becsípődött Lovász Kriszta dereka, így ő sem tudta vállalni a játékot. Megfogyva bár, de törve ne, így vágtunk neki az Ifjúsági Bajnokok Ligája négyes döntőjének.

Kicsit álmosan kezdtünk, ami nem csoda, hiszen az EHF szokatlan időpontra, reggel kilencre írta ki a mérkőzést. A fradisták valószínűleg jobban aludtak előző este, mert frissebbnek tűntek a meccs elején. 2-0-val kezdtek a zöldek, amit még sikerült kiegyenlíteni, de aztán megint pillanatok alatt 2, majd 3 gólra nőtt a különbség. A fővárosiak agresszív védekezése feladta a leckét akadémistáinknak, a mi védekezésünk viszont nagyon nem akart összeállni. A 20-ik percben, ötgólos ferencvárosi vezetésnél időt is kért Márián Blanka. Ezt követően héttel is ment már a Fradi, de egy huszáros hajrá, egy kis vagányság, meg egy-két jó egyéni teljesítmény elég volt ahhoz, hogy a szünetig négyre csökkentsük a különbséget.

Az első félidő hajrájában mutatott teljesítmény reményt és némi önbizalmat is hozott a mieink játékába. Jobban beleálltunk a védekezésbe, így jöttek a Tábit-védések is, elől pedig jóval magabiztosabbak voltunk. A 39-ik percben már egyenlő volt az állás, a 40-ikben pedig már vezettünk, először a meccsen. És itt nem volt megállás, két perccel később már három gól volt a DVSC Kézilabda Akadémia előnye. Szinte szárnyaltak a pályán a debreceni játékosok, a ferencvárosiakon pedig érződött, hogy egyre tanácstalanabbak. Hiába kért időt a zöldek edzője, hiába forgatta a csapatát, váltott védekezést, a lendületbe jövő Lokival egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a ferencvárosiak. Nyolc perccel a vége előtt már öttel vezettünk, de ekkor jött egy kis hullámvölgy és a Fradi visszakapaszkodott három gólra. Márián Blanka gyorsan időt is kért, ekkor már csak öt perc volt hátra. Óriási küzdelmet hozott a hajrá. A Ferencváros visszajött két gólra, aztán megint három lett a különbség, majd újra kettő, aztán már csak egy. Másfél perccel a vége előtt 28-27-re vezetett a DVSC és támadhatott, de kimaradt a szélsőziccer, így a Fradinak még maradt 41 másodperce arra, hogy egyenlítsen. TÁBIT AZONBAN ZICCERT VÉDETT!!! 23 másodperccel a vége előtt eggyel vezettünk és támadhattunk. Márián Blanka kikérte utolsó idejét is, hogy átbeszélje játékosaival a teendőket. A Fradi kijött egész pályára, egy feladat volt, valahogy megőrizni az előnyt és ez, ha nem is könnyen, de sikerült! Mínusz hétről felállva, elképesztő küzdenitudással, egyetlen góllal nyert a DVSC KÉZILABDA AKADÉMIA és ott lesz az Ifjúsági Bajnokok Ligája döntőjében.

EHF Youth Club Trophy, Final Four, elődöntő:
Ferencvárosi TC–DVSC Kézilabda Akadémia 27–28 (18–14)
Budapest, 800 néző, V: P. Odabas, L. Van Os.
DVSC: Tábit – Forgó N. 5 (4), Takács V. 3, Nyírő B., Varjú Zs., Burja A. 3, Kun L. 2. Csere: Gonda J. (kapus), Friderikusz D. 11 (5), Kereki K., Varga L. 1, Krasznai D. 1, Somogyi L. 1, Csiszár H., Kovács R., Lovász K. Edző: Márián Blanka.
Kiállítás: 10 ill., 8 perc
Hétméteresek: 7/6 ill. 10/9.

Márián Blanka: Nem játszottunk jól, sok pontatlanság jellemezte a csapatot, amiben viszont jók voltunk, az a kitartás, a küzdeni tudás és a csapategység. A nehéz helyzetekben sem adtuk fel, ez volt a kulcs. Nem egyszerű két egymást követő hétvégén két ilyen hőfokú mérkőzést játszani.