Debrecenbe kéne menni…
Közzétéve: 2021.11.02.
A Debrecenbe kéne menni rovatban akadémistáink útját mutatjuk be a kézilabdában tett első lépésektől egészen Debrecenbe kerülésükig. Az első részben három hajdúböszörményi lány útját követhetjük a cívisvárosba.
A DVSC Kézilabda Akadémia célja, hogy Kelet-Magyarország, illetve a régió legmeghatározóbb kézilabda központja legyen, így utánpótlás csapatainkban nemcsak debreceni illetőségű játékosok pallérozódnak. A Debrecenbe kéne menni rovatban első részében a közeli, mindössze húsz kilométerre lévő Hajdúböszörményből származó triót mutatjuk be. Balogh Rebeka és Poczetnyik Dóra az ifjúsági együttes tagjai, míg Eszenyi Gréta a serdülő csapatban játszik.
Mesélj kicsit a kezdetekről! Mikor kezdtél el kézilabdázni és mi volt a fő oka annak, hogy elkezdted ezt a sportágat?
Balogh Rebeka: Eleinte nem akartam kézilabdázni, csak atlétika versenyekre jártam. Poczetnyik Dóri anyukája kézilabda edző, ő látta, hogy gyors vagyok és ő hívott a csapatába, ekkor körülbelül tízéves lehettem. Unokatestvérem is kézilabdázott, egyik meccsére elmentem, annyira megtetszett, hogy akkor döntöttem el, hogy én is elkezdem.
Eszenyi Gréta: Hatéves koromban kezdtem el a sportágat, nagyon nagy volt a mozgásigényem és a szüleim elvittek egy edzésre Hajdúböszörményben. Nagyon megtetszett ez a sportág így maradtam. Belekóstoltam az úszásba a futásba, duatlonoztam is, de rájöttem, hogy a kézilabda az igazi. Ez egy csapatsport, és én jobban szeretek közösségben dolgozni, mint egyénileg.
Poczetnyik Dóra: Rendszeresen hétévesen kezdtem el kézilabdázni, már akkor nagyon jó csapatunk volt, de már előtte is szívesen látogattam nővérem, Luca edzéseit, olykor be is álltam. A testvéremmel otthon is sokat kézilabdáztunk.
Hogyan kerültél Debrecenbe, milyen élményekkel gazdagodtál a cívisvárosban?
B.R: Együtt kerültem be Debrecenbe Eszenyi Grétivel, miután elballagtam az általános iskolából. Tanulmányi szempontból az volt a célom, hogy az Ady Endre Gimnáziumba kerüljek, míg sport terén a DVSC-be szerettem volna felvételt nyerni, Márián Blanka pedig hívott a Loki serdülő csapatába. Az volt a cél, hogy magasabb szintre emeljem a kézilabdatudásomat. Minden edzésen tanulok valami újat, így folyamatosan léphetek előre. Minél magasabb szintre, korosztályba kerülök, annál inkább érződik, hogy egyre többről szól a játék.
E.G: Én is a fejlődés miatt szerettem volna Debrecenben játszani. Általános iskola hetedik osztályába jártam, akkor kerültem a Debreceni Sportiskolába, ahol Jakab Márk volt az edzőm. Könnyen beilleszkedtem, jó volt a közösség. Azelőtt csak idősebekkel játszottam, Debrecenben már egykorúak voltak velem a csapattársaim. Innen kerültem a DVSC-hez 2019-ben.
P.D: Nyolc évig játszottam Hajdúböszörményben, majd kilencedikes koromban kerültem be Debrecenbe, Márián Blanka csapatába. Elhatároztam, hogy magasabb szinten szeretnék kézilabdázni, így nem volt kérdés, egyből eldöntöttem, hogy jövök a DVSC-be!
