Közzétéve: 2025.07.09.
Egy éve dolgozik akadémiánkon Liebscher László, teljesítményelemző. A szakemberrel az elmúlt szezon tapasztalatairól beszélgettünk.
2024 nyarán érkezett Debrecenbe Liebscher László sportanalitikus, aki korábban többek között a férfi felnőtt B válogatottnál és Szegeden, női vonalon pedig az FTC, a Békéscsaba és a Vasas együttesénél is dolgozott. A szakember egy, az akadémián viszonylag új területen végez hasznos munkát. Vele beszélgettünk az elmúlt év tapasztalatairól.
Mi adja a munkád alapját, milyen adatokat mértek?
Adatokat napi, heti, havi, negyedéves és éves szinten is gyűjtünk. A napi szintű mérés főként a regenerációra és a terhelésre fókuszál. Ezt kétféleképpen végezzük: objektíven (pl. mérőeszközökkel) és szubjektíven (kérdőívekkel), a kettő együtt ad teljes képet. Ha csak a mérőeszközökre hagyatkozunk, elvesztjük a kapcsolatot azzal, amiért dolgozunk, hogy az akademistáink jobb emberekké és jobb (egészségesebb, erősebb, gyorsabb) sportolókká váljanak. Viszont, ha csak a szubjektív kérdőívekre hagyatkozunk, akkor pedig olyan lehetőségek mellett mennénk el, amely csak a technológiák használatával tud létrejönni. Heti szinten a lányok alsóvégtagi fáradtságát mérjük felugrásos tesztekkel és egy speciális eszközzel. Mivel a kézilabda egy aszimmetrikus sport, és dinamikus, intenzív a mozgásigénye az edzésen és a mérkőzésen egyaránt, komoly megterhelést jelent a sportolók izomzatának, ízületeinek és idegrendszerének, ezért ezekre a területekre kiemelt figyelmet fordítunk. Negyedévente laborvizsgálatokkal ellenőrizzük a sportolók fiziológiai állapotát, valamint elvégezzük az akadémiai elvárásoknak megfelelő teljesítményméréseket is. Ezen felmérések segítségével tudjuk megmutatni az állóképességben, gyorsaságban, agilitásban, erőben, funkcionális és strukturális működésben bekövetkezett változásokat. Évente pedig összefoglaljuk az egyéni fejlődést, ami segít értékelni az elvégzett munkát.
Hogyan tudjátok beépíteni a mindennapi munkába a kapott adatokat?
A sportolók élete az edzés alatti és az azon kívüli időben megvalósuló stressz és az annak hatására megjelenő regenerációs szükséglet körforgásában zajlik. A jó teljesítmény a tudatos regenerációra épül, mi ebben próbálunk segíteni. Ha úgy látjuk, hogy valami kizökkenti a játékost a fejlődési pályáról, igyekszünk gyorsan megtalálni az okokat, és visszasegíteni a „régi kerékvágásba.” Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden reggel megnézzük az ötperces nyugalmi mérést és a hétkérdéses wellness kérdőív eredményeit, és összevetjük az elmúlt időszak terhelésével. Ha ez sem mutat elég tiszta képet, akkor a sportolót is megkérdezzük: ő hogyan éli meg ezt az időszakot? Ha szükséges, akkor akár módosítjuk az egyéni edzésmunkáját, akár orvosi vizsgálatra küldve, pihenőt adva, vagy pszichológus segítségével támogatjuk, hogy megtalálja a visszautat a fejlődési pályára. Az edzőkkel rendszeres egyeztetések zajlanak, hogy kire kell esetleg kiemelten figyelni, így az edzések során ők is tudnak ebben segíteni a sportolóknak.
Mi a munkafolyamat, hogyan működsz együtt az edzőkkel, a játékosokkal, az erőnléti edzőkkel, gyógytornászokkal?
Számomra az együttműködés alapja, hogy azt nyújtom segítségként, amire a másik félnek tényleg szüksége van, nem pedig azt, amit én gondolok hasznosnak. Ezért mindenhol, ahol dolgoztam, először leültem egyénileg az érintettekkel, és megbeszéltük, hogy mire van szükségük és én miben tudok segíteni. Nem hiszek abban, hogy ha erőltetek valamit, akkor az hatékony. Sokkal inkább hiszek abban, hogy ha közösen tanulunk és mindenki be van vonva a folyamatba, akkor mindenki picit magáénak érzi a folyamatot és támogatja azt. Az adatgyűjtésnek két iránya van. Van egy jóváhagyó, ami a klub (szakmai) vezetésének és a csapat vezetőedzőjének a beleegyezését és támogatását jelenti és van egy végrehajtó irány, ami gyakorlatilag a játékosok bevonását jelenti a folyamatba. Egyik nélkül sincs értelme, hosszú távú értéke a munkámnak/munkánknak.
Amikor az edző a folyamat mögé áll és megérti, hogy a munkám nem előíró, hanem támogató, akkor elkezdi felfedezni magában a kreativitást és új lehetőségek, új stratégiai és taktikai elemek tudnak előjönni, mert a munkám kiegészíti az övét, hozzáad ahhoz és nem helyettesíti azt. A plusz figyelem, amit a játékosok terhelésének elosztására fordít még erősebbé teheti az edző és a játékos közötti kapcsolatot, mert a sportoló érzi, hogy odafigyelnek rá, hogy számít.
Mikor a játékos felfedezi, hogy számít mit gondol, hogy hogy érzi magát és elkezd odafigyelni a testére, tudatosabbá válik. Tudatosul benne, hogy mi segíti a teljesítményét és mi nem. Ilyenkor amellett, hogy tudjuk csökkenteni a túlterhelés és a sérülés kockázatát, általában mindig valami csoda születik. Néha csak egy hétköznapi csoda, amiben mindenki jól érzi magát és a helyére kerül, néha pedig történelmet írunk, mert (arany)érmeket szerzünk és komoly sikereket érünk el.
Mennyire személyre szabottak a mérések?
A gyakorlatban minden nap figyelem a lányok terhelési szintjét és a reggeli regenerációs állapotukat és ha a terhelését pozitív, vagy negatív irányban módosítani szükséges, egyeztetek a vezetőedzővel és az erőnléti edzővel. Ahhoz, hogy nagyjából mindenki hasonló ütemben fejlődjön, a mérkőzésekre külön terhelési terv készül, amit a mérkőzést megelőző utolsó edzés után elküldök az edzőnek és az erőnléti edzőnek. Így van idejük felkészülni a következő napi mérkőzésre. A meccsen vagy én személyesen, vagy az erőnléti edző figyeli a kialakított terhelési tervet és segítünk a vezetőedzőnek azt minél jobban tartani. A célunk, hogy a lányokat lehetőség szerint sérülésmentesen egyre magasabb teljesítőképességi szintre emeljük. Az erőnléti edzők rengeteget segítenek abban, hogy a tényleges méréseket lefolytatják a játékosokkal, mert így biztosítják nekem, hogy az adatok felvétele standard és összehasonlítható módon történjen meg.
Én különböző megjelenítő felületek (dashboardok) segítségével készítek a szakmai igazgatónak, az edzőknek, az erőnléti edzőknek, a gyógytornászoknak, az anyagcsere profilozó kollégámnak olyan visszajelzést, amely segíti a döntéshozatalt és a munkájukat. A sportolók számára elsődlegesen akkor adok információt, ha nekik igényük van rá és ha az a csapat munkája vagy az egyéni fejlődésük szempontjából kritikus jelentőséggel bír, feleslegesen nem terhelem őket. A rehabilitációs, gyógytornász csapatot a pályára való visszatérés folyamatában segítem, hiszen sokszor kell egy összekötő láncszem az edző és a gyógytornász közé, aki segíti számszerűsíteni a pályára való visszatéréshez szükséges elvárt szinteket. Abban hiszek, hogy ha mindenki megtalálja a helyét, akkor mindannyian többek lehetünk. Én ezért dolgozom.