Debrecenben nevelkedtek: Szász Mária

A nagy népszerűségnek örvendő és sikereket felvonultató debreceni női kézilabda egyik alappillére minden időszakban az utánpótlás volt, amely évtizedek óta folyamatosan ontja a tehetségeket. Számos felnőtt, illetve korosztályos válogatott, vagy az első osztályt megjárt kézilabdázó nevelkedett a cívisvárosban. A Debrecenben nevelkedtek sorozatban őket mutatjuk be.

A sorozat aktuális részében a korábbi kapus, Szász Máriát mutatjuk be, aki egy kiváló generáció tagjaként a válogatottban is bemutatkozott.

Debrecenben születetett és nőtt fel, sőt egy-egy rövid kitérőt eltekintve az egész életét a cívisvárosban töltötte el a kétszeres EHF-Kupa győztes, két alkalommal a felnőtt válogatott mezét is magára öltő Szász Mária. A kapust egy toborzón fedezték fel kilencéves korában.

„A város iskoláit körbejárták az utánpótlás szakemberek, körülbelül kétszász gyereket hívtak be – emlékezett vissza a kézilabdás berkekben csak Maca becenévre hallgató kapus. – Mérték a kar fesztávját, olyan hosszú volt a karom, hogy ki kellett pótolni a mérőeszközt. Elkezdtem kézilabdázni, majd átmentem a Hunyadi János Általános Iskolába, ahol sok sportoló volt. Kezdetben mezőnyben akartam játszani, azonban Komáromi Éva néni mondta nekem, hogy ha sokra akarom vinni, akkor kapus legyek, így beálltam a kapuba.”

A folytatás eleinte nehézségeket, majd szép sikereket hozott. A Debreceni Sportiskola csapata 1994-ben országos ifjúsági bajnok lett, amely nagy lökést adott a csapattagoknak, akik közül tízen is bemutatkoztak az NB I-ben.

„Mi tényleg minden szinten egyben voltunk! A pályán és pályán kívül is közös volt az öröm, a bánat, mindig ott voltunk egymásnak. Akkor fog felértékelődni ez az időszak, amikor a sportoló kikerül a civil életbe. Azt tudom tanácsolni a fiataloknak, hogy ki kell használni a sportolói lét minden pillanatát!”

A fiatal, tehetséges kapus hamar bekerült a felnőtt csapatba, 17. születésnapja után nem sokkal be is mutatkozott az első osztályban.

„A rutinos kapusok minden szempontból segítettek minket, fiatalokat – avatott be a részletekbe Mária. – Annál nincs jobb példa erre, minthogy az egyik Fradi elleni bajnoki előtt az első számú kapus, Irina Szamozvanova «előre tolt» engem, hogy én kezdjem a mérkőzést. Nekünk óriási lökés volt, hogy fiatalként odakerültünk, nagyok sokat tudtunk tanulni válogatott szintű kapusoktól.”

Nem is kellett sokat várni a nagy sikerre, hiszen 1995-ben és 1996-ban EHF-Kupát nyert a csapat, amelynek részese volt a második kupagyőzelem alkalmával is mindössze 20. életévében tartó hálóőr.

„Igazából a mintát lestem el, hogy kell sikert elérni – mondta el Mária. –  Az idősebb játékosoktól sokat tudtam tanulni, hogyan kell sikeressé válni, ekkor még nem voltam meghatározó játékos. Ami nagyon megfogott, hogy nem a kifogásokat kerestük, hanem a megoldásokat!”

Kiváló kapusok voltak ekkor Debrecenben, így a rendszeres játéklehetőség érdekében előbb Kisvárdára, majd Békéscsabára igazolt.

„Azért igazoltam Kisvárdára, hogy rutint szerezzek. A kisvárdai év jól sikerült, utána Békéscsabára kerültem, ott már nem éreztem olyan jól magam. Rájöttem a két év alatt, hogy nem akarok más városban élni, és bár mindenhol szeretettel fogadtak, én Debrecenben éreztem igazán jól magam.”

Maca 2000-ben visszatért Debrecenbe, ahol ugyan már nem azokért a célokért harcoltak, mint a kilencvenes évek közepén, ám így is rendszeresen a nemzetközi porondon szerepeltek a lányok. Máriát ráadásul az ebben az időszakban nyújtott teljesítménye alapján meghívták a magyar válogatott keretébe, sőt két mérkőzésen pályára is léphetett a nemzeti csapatban.

„Nagy élmény volt két alkalommal is a válogatottban szerepelni, de az edzőtáborok is emlékezetesek, ekkor tapasztaltam meg azt is, hogyan lehet négyet edzeni egy nap – avatott be a kulisszák mögé Mária. – Meghívást kaptam a világbajnokságra készülő bő keretbe is, pont a Leverkusen ellen EHF-Kupa mérkőzés előtt tudtam meg a hírt, ám azon a találkozó elszakadt a térdszalagom… Igyekeztem gyorsan felépülni, ám a visszatérésem után nem sokkal másik térdem sérült meg, amely elindított egy sérüléshullámot.”

Egy Dunaújváros elleni mérkőzésen újabb térdsérülést szenvedett a kapus, aki a sorozatos sérülések miatt úgy döntött, abbahagyja a kézilabdát. Később még visszatért és alacsonyabb osztályban védett Mária, aki azóta a civil életben is sikeres.

„A nehezebb időszakban a szüleim és a testvérem támogatott, miután befejezetem a profi pályafutásomat. Miután édesapám méhészkedik bátorítottak, hogy nyissak egy mézboltot, így született meg a Mézkuckó, amely azóta is várja a mézet kedvelőket! Másodjára – egyúttal véglegesen – Gréti lányom születése miatt hagytam abba, azaz egy-egy csodálatos dolog születetett a befejezések után. Lányom inkább művészlélek, hiszen mazsorettezik, de nagyon kitartó ő is.”

És hogy milyen élményeket adott a sport a válogatottságig eljutó hálóőr számára?

„Kevés ilyen összetartó közösség van a civil életben, mint amit a sportban megtapasztaltam – summázta Mária. – Olyan barátságok alakultak ki, amelyekre mai napig támaszkodhatunk. Meghatározó élményeket szereztünk sportolói pályafutásunk során, például pont Spanyolországban voltunk egy ifjúsági tornán 1992-ben, mikor Barcelonában volt az olimpia. Nagyon nagy élmény volt, le is vagyok fényképezve az olimpiai láng alatt. Nagyon jól összebarátkoztunk a helyiekkel, építettük a nemzetközi kapcsolatokat. A sport emellett olyan értékeket is ad, amelyek a mai napig meghatározzák az életemet.”

Névjegy
Szász Mária
Született: 1976. szeptember 7., Debrecen
Magasság: 180 cm
Posztja: kapus
Klubjai: Debreceni Sportiskola (1986-1993), DVSC (1993-1998), Kisvárda (1998-1999), Békéscsaba (1999-2000), DVSC (2000-2004), Hajdúböszörmény (2005), Hajdúnánás (2006-2007), Derecske (2007-2009)
Edzői: Kiss Katalin, Komáromi Éva, Varga József, Papp György, Komáromi Ákos, Köstner Vilmos, Bíró Imre, Medgyessy Sándor, Mocsai Lajos, Bakos István, Bene Imre, Tóth Rózsa
Első mérkőzés a DVSC-ben: 1993. szeptember 15. DVSC – Kőbánya 35-16 (NB I.)
Utolsó mérkőzés a DVSC-ben: 2003. szeptember 10. DVSC – Vác 31-24 (NB I.)
Szereplés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 146/0
NB I-es mérkőzés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 102/0
Válogatottság: 2/0
Nemzetközi mérkőzés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 19/0
Kiemelkedő eredményei: EHF Kupa-győztes (1995, 1996), 3x magyar bajnoki ezüstérmes (1994, 1995, 1996), ifjúsági bajnoki cím (1994)

Kiemelt partnereink